A városfejlesztés területén kulcsszerepet töltenek be azok a tervezési dokumentumok, amelyek megalapozzák és irányítják a városi területek átalakulását, felújítását. Budapest különböző kerületeiben az elmúlt évtizedekben számos ilyen komplex fejlesztési folyamat valósult meg, amelyek során a szakmai megalapozottság és a stratégiai szemlélet elengedhetetlen volt.
Erzsébetváros esete jól példázza, hogy egy nagyobb léptékű városi rehabilitáció milyen aprólékos előkészítést igényel. A VII. kerület fejlesztése során a tervezési munka több szintű volt, ahol az egyes akcióterületek konkrét fejlesztési elképzeléseit egy átfogóbb stratégiai dokumentum szolgáltatta. Ez a hierarchikus megközelítés biztosítja, hogy a helyi beavatkozások összhangban legyenek a kerület egészére vonatkozó hosszú távú célokkal.
A funkcióbővítő rehabilitáció koncepciója különösen érdekes megközelítés a városfejlesztésben. Nem csupán a fizikai környezet megújításáról van szó, hanem olyan új funkciók megjelenéséről is, amelyek gazdagítják a terület szerepét a városi szövetben. Ilyen esetekben a tervezés során figyelembe kell venni a kulturális örökség megőrzését, a lakókörnyezet javítását, valamint a helyi gazdaság élénkítését is.
Az akcióterületi tervek általában konkrét földrajzi egységekre összpontosítanak, részletesen kidolgozva a megvalósítandó fejlesztéseket. Ezek a dokumentumok tartalmazzák a beruházások ütemezését, költségvetését, valamint azokat a pályázati lehetőségeket is, amelyek révén a szükséges források bevonhatók. A tervezés minősége nagyban meghatározza, hogy egy projekt milyen eséllyel pályázhat sikeresen különböző támogatási programokra.
2009-ben készült el Erzsébetváros „Kultúra utcája" elnevezésű fejlesztési területére vonatkozó végleges terv, amely a városrehabilitáció komplex megközelítését tükrözte. A városfejlesztési stratégiai dokumentumok hierarchiájában ez az akcióterületi szintű tervezés az Integrált Városfejlesztési Stratégiára épült, amely kerületi szinten határozta meg a fejlesztési irányokat és prioritásokat.
A stratégiai megalapozás fontossága abban rejlik, hogy biztosítja a részletes tervek beilleszkedését egy nagyobb összefüggésrendszerbe. Egy akcióterület fejlesztése így nem válik elszigetelt beavatkozássá, hanem része lesz egy koherens városfejlesztési folyamatnak. Ez különösen fontos olyan sűrűn lakott belső városi területeken, mint Erzsébetváros, ahol a beavatkozások hatása túlmutat a közvetlen érintett területen.
A pályázati rendszerek működése szintén megköveteli a megalapozott tervezést. A támogatásokért való versengés során azok a projektek kerülnek előnybe, amelyek mögött átgondolt koncepció, kidolgozott megvalósítási terv és reális költségvetés áll. Az előkészítő munka minősége tehát közvetlenül befolyásolja a megvalósítás esélyeit.
Ma már az Integrált Településfejlesztési Stratégia elnevezés terjedt el, amely az önkormányzatok számára kötelező tervezési dokumentum. Ez a változás is mutatja, hogy a városfejlesztés szakmai gyakorlata folyamatosan fejlődik, a tervezési módszertan finomodik. A lényeg azonban változatlan marad: megalapozott, szakmailag korrekt tervekre van szükség ahhoz, hogy a városok élhetőbbé, vonzóbbá váljanak lakóik számára.
